Ezek vagyok én mostanában:
- "Ne menj a romok közé!" Ott nincs élet és nincs jövő, és nem tesz jót.
- "A világ helyzete sohasem reménytelen, mert sohasem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne." /Hamvas Béla/
- az, hogy elmentem hétfőn kezdő jégtáncolni (és nem kértem senkit, hogy jöjjön velem, elmentem egyes-egyedül, saját magamért, és annyira jó volt, és ennél már csak akkor lesz jobb, ha kicsit kevésbé fogom magam minden percben az elesés határán érezni)
- az, hogy ma rorate után elsétáltunk Borsival gyalog a Móricztól a Blaháig, majd még onnan a Corvin negyedig, és beszélgettünk, és ettünk sajtos pogácsát, és hideg volt és köd (ami úgy látszik, néha még nekem is jól esik), és egymásba karoltunk, és már volt, hogy a hó is esett
- sok tarkabarka farmakológia (gyógyszertan) táblázat és jegyzet, meg a hozzá való csokis-kókuszos puding
- ez a három vers (nem feltétlen sorrend, és nem túl jók a linkek, de ezek voltak a legjobb lehetőségek):
Reményik Sándor: Maradj velem! (mert hangulat)
Reményik Sándor: Szeresd az Istent s tégy, amit akarsz (ez is leginkább)
Reményik Sándor: Ó, Istenem (Csépányi Gábor atya hozta a kbk-s lelkigyakra és magáért beszél)
- ez a három szám (körülbelül ebben a sorrendben, nem akarom őket kitenni nagyban, mert sok lenne, de hallgassátok meg):
Exactly who we are is just enough (when you feel like giving up 'cause you don't fit in down here - de úgy az egész)
That makes us realise we have it all (life is beautiful)
You make beautiful things out of the dust
