mért sírós a kedvem

(Bár ezek részben a meghatottság könnyei, ezt olvasva. Egyszer régen én is írtam egy hasonló tartalmú verset... De Sík Sándornak nem túl meglepő módon jobban sikerült :)

Sík Sándor:

Verses imádság

Te vagy a Fészek,

Puha vagy, édes és meleg.
S én oly keveset gondolok veled,

És oly sokszor máshova nézek,

És megvetem a régi fészket,

A régi meleget

És a régi egyformaságot.

Szédülő fejem vándorolni késztet,

Keresni más vidékeket,

Szivárványszínűbb új világot

És ismeretlen fészket

És elmegyek, örök elégedetlen,

Hazátlan bujdosó gyanánt,

És sose tudom, mért sírós a kedvem,

És nem tudom, mi bánt

És szállok, szállok messze földeken,

Szüntelenül és pihenéstelen,

És egy sajgó vágy az egész életem:

A régi Fészek melegére.

És te vagy az Anyamadár,

És én vagyok pelyhes fiókád,

A csupa-vakság, a csupa-mohóság,

Aki mindig máshova vágyik,

Akit hív minden félhomály.

És botorul és elbízottan

Kiszállok bizakodva, bátran

Nap-nap után. És te utánam

Sírva nézel és gondsúlytottan.

És én nyugalmat nem találok

Sehol a végtelen világon,

Mert ott sír bennem, bárhol járok,

Aggódó, fájó csipogásod

Hívogató, síró zenéje.

És mindenhonnan visszavágyom

Szerelmes Szíved melegére.

Te vagy a Sziklaszál.

Melyen a fészkem épül,

Amely az apró dombok tömegébül

Messze-magasra szökken

és magában,

Egy-óriás-magában áll.

És röpke szárnyam, fürge lábam

Akárhová visz engemet,

Csak körülötted keringhetek,

És nem lehet távozni tőled

S nem látni téged nem lehet.

Bejárhatom a rég halott időket,

És lelkem messze jövendőkbe

szállhat:

Nem lehet vissza nem kívánni

Amaz egyetlen Sziklaszálat.

Te vagy a Hegy,

És a hegyet nem lehet túlrepülni,

Te vagy a Völgy,

És a völgyből nem lehet kirepülni.

Te vagy a Lég,

És a leget nem lehet átrepülni.

Te vagy a Föld,

És a földről nem lehet fölrepülni.

És Te vagy a Határ:

Csak tebenned lehet repülni:

Itt nem lehet és nem szabad,

Csak szépen, csendesen megülni,

És énekelni és örülni.

Mert Te vagy minden:

a szirt és a fészek

S a szerelmes anyamadár.

üzenet Fiúknak

Kedves Fiúk!

Rendes Fiúk, akik komolyan veszitek a szerelmet, és nem csak játszani akartok vele.

Igazatok van abban, hogy szükségem van a fizikai erőtökre és a határozottságotokra, hiszen látnom kell, hogy meg tudtok védeni engem és ha arra kerül a sor, idővel a gyerekeiteket is. De ne gondoljátok azt, hogy ennyi elég nekem. Ne essetek abba a csapdába, mint annyian, akik a fizikai erejük növelésével próbálják kompenzálni a lelki biztonságérzet hiányát, mert azt képtelenek megadni.

Szükségem van arra, hogy beszélgessetek velem, mondjátok el, hogy mi van bennetek. Látnom kell, hogy vannak terveitek, céljaitok és értelmes elveitek, mert kell tudnom, hogy van mire alapoznom. Amikor azt mondjátok ti, fiúk és férfiak (vagy amikor lányok azt gondolják magukról), hogy egy nőnek ház kell, autó és fix kereslet, akkor tudnotok kell, hogy ez egy tévedés. Nem ezt várom, hanem azt, hogy ha ketten indulunk el az úton, akkor velem együtt mindent megtegyetek azért, hogy közös otthona legyen a családunknak. Tudnom kell, hogy bízhatok benned, alapozhatok rád ebben, mert egy családnak szilárd alapokra van szüksége. De ezeket nem tudhatom, ha nem mondasz nekem semmi fontosat, legfeljebb csak az átmeneti sikereidet meséled el.

És végül szükségem van még több beszélgetésre, ezeken túl és ezeknél mélyebben, mert látni szeretném, hogy több van benned a felszínen láthatónál. Szeretném tapasztalni a lelked gazdagságát, a fájdalmaiddal, gyengeségeiddel és harcaiddal együtt, mert érző szívemnek érző szíved az ára. Ne más lány barátaidnak mesél ezekről (vagy mesélj nekik is, mert tudom, hogy szükséged van a pozitív megerősítésekre), akinek azután nem adod oda, hanem mondd el nekem, ha nekem szánod. Ti is hányszor bíráljátok a lányokat, akik a kirakatba teszik azt, ami nem eladó, de ti se tegyetek így akkor! Mert amikor így tesztek, és másnak öntitek ki a szíveteket, mint akinek szánjátok, utána nem fogjátok érteni, hogy miért az szeret belétek, akire ti csak barátként gondoltok, és miért nem szeret belétek az, aki után vágyakoztok. Pedig ebből is látszik, hogy értékes az, amit őriztek magatokban, hiszen azt, akinek elmondjátok, ennyire megragadhatja. Tudom, nagy bátorság kellhet megnyílni annak, aki fontos a szíveteknek, de nektek annyi mindenre van bátorságotok, legyen néha erre is, ha eléggé fontos nektek. Persze nem az összes titkodat kérem előre, egy csapásra. Csak annyit, hogy ne rejtsd el, hogy több van benned a felszín alatt, hadd lássam, hogy érdemes jobban megismerjelek. Hadd érezzem, hogy talán érteni fogod az én belső harcaimat és álmaimat, mert neked is megvannak a sajátjaid.