bölcselet

"Meg kell tanulnunk az után vágyakozni, amire szükségünk van" , mondta Anyukám, aki pedig valahonnan máshonnan idézte. Hihetetlen, hogy ez mennyire nehéz. De nem baj, ez az élet egyik jó része, hogy mindig van hova fejlődni. Hibázni is ezért szeretek néha, mert akkor tudom, hogy adott a következő megtanulandó élet-lecke.

helyzetjelentő

Reggel letettem az Eszterrel kedden kissé kalandosan megvásárolt, két kötetes, összesen több, mint 2000 oldalas, A/4-es méretű, sűrűn teleírt Tulassay-féle "A belgyógyászat alapjai" (!) című tankönyvemet a földre, és most nincs elég helyem táncolni. Azt hiszem, most mentem el aludni.

Amúgy ez még számomra sem akármilyen érzés, saját belgyógyászat könyvem van. Ez már majdnem olyan, mint három hete a mandulaműtétem után a főorvosi vizit, ami az én ágyamnál a következő párbeszédből állt:

Főorvos: Ő a mandulás, ugye?
Dokinénim: Igen.
Főorvos: És orvostanhallgató.
Dokinénim: Igen.
Főorvos (hozzám fordulva): Na és hanyadéves?
Ági (még nem nagyon tud beszélni, úgyhogy a biztonság kedvéért mutogat is): Harmad.
Főorvos: Már harmadikos? Akkor magából orvos lesz. (mosolyog, megveregeti a lábamat - azt éri el - , és kimegy)

Szóval lassan tényleg minden jel arra utal...