Jelenet a vizsgaidőszakból:
Eszterrel ülünk a könyvtárban a kórélettan felett. Én rettenetesen unom magam, és gondolatban mindenhol járok, csak ott nem, ahol kellene. Aztán eszembe jut, hogy szerencsére reggel valami hirtelen ötlettől vezérelve beraktam a táskámba a jó régen nem használt mp3-lejátszómat. Előveszem, bedugom a fülembe, egy ideig elvagyok a zenével meg a tételekkel, de aztán elkezdem végignézni, hogy milyen számok vannak rajta.
Ági (fülében a füles, nyomkodja a gombokat): Ezen annyira nincsen semmi hallgatható...
Eszter: Miért, ki rakta rá?
Ági: Én :D
.
És még néhány "alkalomhoz illő", amit megosztásra méltónak találok:
Ezt még az első vizsgaidőszakomban Anyukám mondta nekem: "Ha Isten úgy akarja, akkor elég lesz, amit tanultál. Ha meg nem akarja úgy, akkor kétszer ennyi is kevés lett volna." Persze ez is csak a Szent Ágoston-i alapszabállyal ("Imádkozz úgy, mintha minden Istenen múlna, és cselekedj úgy, mintha minden rajtad múlna." - én úgy tudtam, hogy ezt Szent Ágoston mondta, de a google nem igazán találja, mondjuk nem is ez a lényeg) együtt érvényes, de mégis, olyan nagyon jó és megnyugtató ezzel vizsgázni menni :) (És hála Neki érte, a kórtant úgy akarta :)
Ezt Viktortól "loptam" (facebook), annyira tetszik: "A legértékesebb, ha jót teszünk, ha mindig vidámak vagyunk, és hagyjuk a verebeket csiripelni." /Don Bosco/
És végül ezt Blanka küldte nekem, és könnyes lett a szemem, mikor meghallgattam, ide katt érte.
Nagyon szép ez a zene.
VálaszTörlésDe jó, nagyon örülök, hogy tetszett! :)
VálaszTörlés