még ötöt kell aludni a nyárig

Hm, először is elnézést mindenkitől, hogy ennyi ideig lógtam, ez a mikrobiológia valami egészen kiborító-kimerítő volt... De pénteken a Jóisten csillagos ötösre szigorlatozott csodatevésből, aminek következtében én pedig kaptam egy négyest a mikrobira, úgyhogy azóta boldogság van :)

Vagyis épp az a baj, hogy ez már nem egyszerű boldogság, hanem olyan "gimi utolsó hete"-érzés (ami mondjuk nálam már április végén elkezdődött nagyjából, mikor gimis voltam... :), amikor már sehogy sem tudod elhitetni az agyaddal, hogy neeeem, még tényleg nincsen vége, még tényleg muszáj tanulni. A szigorlat után olyan "szörnyű hibákat" követtem el, hogy például felvettem a rövidnadrágomat, amit alapból nagyon ritkán hordok Budapesten, és mindenképpen kizárólag akkor, amikor már teljesen nyár van. Aztán elkezdtem a nyári zenéimet hallgatni (amik közé most belépett az is, amit Mircsitől kaptam, mert szerinte illik hozzám, és azt hiszem, igaza van, mindenesetre most nagyon tetszik :)... És akkor már annyira kevés választott el attól, hogy elkezdjek táncos zenéket hallgatni, nem is tartott ki sokáig az akaraterőm, szóval most még az is rájön, hogy kezd nagyon táncolhatnékom lenni :) De majd a közitáborban, már csak két hét az is (jó, a bál az utolsó este, szóval addig inkább három). Ja igen, és akkor mi van azzal, hogy megtaláltuk Anyukám egy régi nyári ruháját, amit annyi idősen hordott, mint én most, és pont jó rám és gyönyörű, szóval ma muszáj volt felvenni, pedig csak a Nagymamámékhoz mentem tanulni, meg este misére. És aztán persze itt vannak még a nyári tervek jobbra-balra, de azt már tényleg nem kezdem el sorolni, mert akkor végleg végem lesz . Sőt, abban is megegyeztem magammal, hogy az egyetlen, legeslegnyáribb zenémmel igenis kivárom az utolsó vizsgát, bár azzal furcsa is lenne nem kivárni, mert az annyira olyan. Hú, tarthatnánk már ott :)

Na de mostmár tényleg vissza a genetikához, valahogy ezen még át kéne potyogni, meg utána a belgyógyon is pénteken, és akkor aztán igazán itt a vége, padlógáz a Balcsiig! (Továbbra is tiszta szerencse, hogy nem tudok vezetni :D) Persze vissza is kell jönni pár nap múlva, mert kezdődik a nyári gyakorlat, de az már jó lesz, szinte az egész A2 a Szent Imre kórházban, tulajdonképpen már majdnem várom azt is.

Egyébként itt a vizsgaidőszak közepette annyi mindenre jöttem rá, de azt nem most, mert most tényleg genetika... Olyan fura ez amúgy, nem vagyok hozzászokva, hogy ilyen sűrűn legyenek pici vizsgáim, három nappal az előző után már menni kell újra, ezt is nehezen tudom hová tenni. Na de sebaj, már igazán nincs sok hátra.