meghatódtam

Amikor Verus megírja a Narancs listára, hogy a közivezető-helyettesség mellett jövőre nem tudja majd vállalni a csoportvezetést is, úgyhogy jelentkezzen, aki át tudná venni, és erre ketten egymás után beírják, hogy "Ági...!" illetve "Ágii...!" ... Tudom, hogy nem kéne még csak meg sem lepődnöm, hiszen ezzel ugratnak egy éve, mégis, nem egyszerűen meglepődtem, hanem az egész lelkemmel meghatódtam. Nem is tudhatják éppen ők, hogy mennyit jelentett ez most nekem. Fogalmazhatunk úgy, hogy tulajdonképpen a reményt adta vissza.

Egyébként határozottan úgy tűnik, hogy augusztus vége felé megyek Kárpátaljára hittantábort tartani ottani gyerkőcöknek. Mert kérjetek és kaptok, zörgessetek, és ajtó nyílik nektek. És - idézném - "a többit nem tudom"...

A kórházban pedig egyre jobban élvezem a helyzetet, azt hiszem, mostanra találtam meg úgy igazán a helyemet ott, és nagyon jó érzés. Kedvelem az orvosokat, akik foglalkoznak velünk, és egyes betegek... nagyon nehéz szabály az, hogy semmi érzelmi kontaktus, néha nem is tudom, hogy lehet megállni egyáltalán (egyiküknek közülük is sikerült a múlt héten majdnem könnyekig meghatnia, olyanokat mondott nekem). Bár egyébként, néha mégis elgondolkodom, mennyire jó ötlet nekem ez a pálya, hogy a biopsián (szövettani mintavétel vagy micsoda) is nagyon nehezemre esik magát a vizsgálatot (tehát a szakmai részt) figyelni a beteg helyett. De majd belejövök, gondolom... Tényleg, jut eszembe, holnapra át kell néznem a szepszis labordiagnosztikáját, azt hiszem, megyek is.