s te valahogy nem találod a helyed

Néha égető szükségem van rá, hogy szigorúak legyenek velem. Mint a Babits-féle Jónás könyvében: "Kelj föl és menj, mert én vagyok az Isten."

Már vagy két hónapja újra és újra eszembe jut, hogy szeretnék egy zsolozsmáskönyvet. Olyan szépet, régit, igazit. És főleg szigorút. Szigorút, rendezettet és tisztát. Mert kell az is, ahogy tegnap vagy negyven percet ültem a földön a Jézuskánál (ahogy Böbém mondaná, szóval Szentségimádáson) a gondolataimmal, hiszen az Isten tényleg közelebb van hozzánk, mint a saját lélegzetünk (ezt idézem valahonnan, de nem nagyon találom az eredetit). De most nagyon kellene a másik oldal is, egy orgonás, talán néhol latin mise egy tömjénillatú, félhomályos nagy templomban, szerzetesek régi, tiszta imádságai, az egyház évezredes hagyományát követő szokások. Közel van az Isten, de egyszersmind távol is, és kell látni azt is olykor, saját kicsinységünket, véges, esendő voltunkat a Mindenhatóval szemben. Hiányzik most a régebbi korok tiszta, istenfélő áhítata, a szent messzeség érzése. Annyira kellene ebbe a mai, szanaszét világba a régi rendből legalább ennyi. Serva ordinem et ordo servabit te. (Azaz tartsd meg a rendet és a rend megtart téged, bár sajnos ennyire nem vagyok jó, régen magamtól is ment ez latinul, ma még a google-ben megtalálásához is Matyi kellett.)

De arra is gondoltam, hogy talán Indiába kellene menni. Levenni a cipőt és csak mezítláb lépni a szent helyekre, napokig egy szót sem szólni, olyan ruhákba öltözni, ami nem tesz különbséget férfi és nő között... Vagy mondjuk Tibetben leülni a hegytetőn, és csak elnézni, ahogy a kolostor előtt imamalmokat forgat, imazászlókat lobogtat a szél. Érezni, hogy eredetétől fogva szent ez az egész hatalmas világ, csak meg kellene látni és így azzá kellene tenni. Azzá kellene lenni. (Bár az sem kizárt, hogy épp ezen gondolatok ellen is elkelne nekem az a zsolozsmáskönyv. Egy ember csak egy úton akarjon járni, különben eltéved.)

Marci pedig ígért nekem ilyen "alter zenéket", amiket ő szokott hallgatni, de persze nem küldött, ami nem lepett meg. De hát ő ezzel együtt a mi Marcink, akinek így is épp eléggé hálás vagyok a csütörtök estéért. Különben meg jó nekem ez is, sőt. ("s te valahogy nem találod a helyed", hm...)