Isten mosolya

Éreztétek már, hogy az igaz szeretet tényleg végtelenül szabaddá tesz? Hiszen az igaz szeretet valóban feltétlen, magában foglalva ezzel, hogy nincs kötve a viszonzottság feltételéhez sem. Nincs ennél felszabadítóbb, boldogabb érzés! Szabaddá tesz minden görcstől, az önzés csapdáitól, a magunkba zárkózástól, ami folyton a viszonzás jeleit kutatja, és ha ad is, csak azért ad, mert valójában ő az, aki kapni akar. És persze számba vesz minden egyes cseppet, amit kap vagy kapni vél, de mindig kevésnek fog tűnni, sosem lesz elég. Az igaz szeretetben ezek nincsenek! Az igaz szeretet a teljes kinyílás, nem is hasonlít erre a bezárkózó, kuporgató szeretetvadászatra. Az igaz szeretet maga a felhőtlenül boldog szabadság, mert mindettől megszabadít és szélesre tárja a szíveket. Bármikor adható, örökké ingyenes és földi erővel el nem vehető, független és boldog.

"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat. Nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha." /na, ki tudja, hol van ez? ... 1Kor 13,4-8 :)/

És tudjátok, mit? Én még mindig állítom: szerintem az Isten tényleg boldog! Mert hiszen szerettetek már valakit így, igaz szeretettel? Szeretettetek már valakit anélkül, hogy kutattátok volna viszonzása jeleit? Volt már, hogy örültetek valakinek egész egyszerűen azért, mert létezik? Voltatok hálásak Istennek csak azért, mert megteremtett valakit és az utatokba hozta, anélkül, hogy azt néztétek, vajon a másik is érez-e hasonlót? Ha tényleg éreztetek már ilyet, akkor tudjátok, mekkora boldogság ez. És ha még a mi legnagyobb igyekezetünk ellenére is tökéletlen szeretetünk is képes ilyen boldogságot okozni, akkor mekkora boldogságot okozhat a tökéletes szeretet, amit Isten érez irántunk! Én szeretem azt hinni, hogy a sok dolga közepette Ő néha tényleg csak lepillant a földre, és azt mondja egy mellette álló angyalnak: "Nézd! Ott van a gyermekem! Ő nem tudja, hogy figyelek rá, de most segíteni fogok neki - látod, hogy elmosolyodott? Milyen gyönyörű a mosolya!" És mosolyog Ő is. Szeretem hinni, hogy az Isten boldog, és az ő szemével, a szereteten keresztüli látással sokkal szebb a világ, mint amilyennek idelentről tűnik néha.

(Ági sokat tanult a hétvégén a szeretetről.)

nyafiidőre nyafiblog

Ez az idő pont olyan, hogy így életem első egyetemi órájának a megtartása után a következő elképzeléseim vannak arról, hogy mit kezdjek az életemmel:

- elmegyek pitekészítőnek, és fincsi, illatos pitéket fogok sütni mindenkinek, akit szeretek, meg akiket jó kedvre kell deríteni, meg egyáltalán, mindenkinek. Nem mintha pillanatnyilag tudnék olyat, de ami késik, nem múlik.

- minden reggel elindulok, és meglátogatom a beteg gyerekeket, játszom velük, mesélünk és énekelünk, és mosolyt csalok az arcukra

- körbeutazom a földet egy hőlégballonnal.

Amúgy minden rendben, és nem vagyok rá büszke, hogy már megint csak nyafizom, szóval elnézést, majd igyekszem. Meg amúgy az óra sem lehetett olyan rossz, mert a felügyelő tanár kb fél óra után kiment és a következő másfél órára egyedül hagyott a csoporttal, felteszem ez a bizalom jele (persze nyilván adja magát a b verzió, hogy nem bírta tovább elviselni, annyira rossz volt :P), de azért mondjuk néhol jobban is képben lehettem volna, úgy érzem. Annyi nálam sokkal okosabb ember szaladgál körülöttem, mi a csudát kerestem pont én annál a táblánál. Na de mindegy, amúgy meg elküldtem a pénteki bejegyzésemet is, amit nem is tudom már, hogy akkor miért nem tettem meg.

Most pedig sürgősen farmakológia következik.

éjszakai napsütés

Néha bölcsebbnek kell lennünk a vágyainknál. (Bármi következik is most ebből rám nézve.)

Amúgy tegnap este hazakísértek a narancsok (hatan abból a hétből, akik a szünet vagy a kezdődő hosszúhétvége ellenére ott voltak a köziben rajtam kívül), teletömték Gyömbérkutyát csokival és úgy egyáltalán tündérek voltak; ma meg a Balcsin olyan gyönyörű idő volt és olyan csend, hogy az elrepülő madarak szárnysuhogását is hallani lehetett, aztán az unokatesóméknál két világraszólóan aranyos pulikölyök várt minket; ráadásul még a képek is megérkeztek Böbe esküvőjéről. Így azért már egészen nehéz boldogtalankodni.