Ez az idő pont olyan, hogy így életem első egyetemi órájának a megtartása után a következő elképzeléseim vannak arról, hogy mit kezdjek az életemmel:
- elmegyek pitekészítőnek, és fincsi, illatos pitéket fogok sütni mindenkinek, akit szeretek, meg akiket jó kedvre kell deríteni, meg egyáltalán, mindenkinek. Nem mintha pillanatnyilag tudnék olyat, de ami késik, nem múlik.
- minden reggel elindulok, és meglátogatom a beteg gyerekeket, játszom velük, mesélünk és énekelünk, és mosolyt csalok az arcukra
- körbeutazom a földet egy hőlégballonnal.
Amúgy minden rendben, és nem vagyok rá büszke, hogy már megint csak nyafizom, szóval elnézést, majd igyekszem. Meg amúgy az óra sem lehetett olyan rossz, mert a felügyelő tanár kb fél óra után kiment és a következő másfél órára egyedül hagyott a csoporttal, felteszem ez a bizalom jele (persze nyilván adja magát a b verzió, hogy nem bírta tovább elviselni, annyira rossz volt :P), de azért mondjuk néhol jobban is képben lehettem volna, úgy érzem. Annyi nálam sokkal okosabb ember szaladgál körülöttem, mi a csudát kerestem pont én annál a táblánál. Na de mindegy, amúgy meg elküldtem a pénteki bejegyzésemet is, amit nem is tudom már, hogy akkor miért nem tettem meg.
Most pedig sürgősen farmakológia következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése