egy bizonytalan bejegyzés arról, hogy mi ez az egész

... avagy mivel tölti egy orvostanhallgató a hosszúhétvégéjét ahelyett, hogy immunológiát tanulna.

Hát leginkább azzal, hogy ezerszer megkérdezi magától: tényleg kell ez nekem? És bizonytalankodás közben csak rákattint, aztán máris azon kapja magát, hogy mindenféle kérdésekkel bombázza a rendszer, már félig-meddig van egy új blogja! És aztán olyan szép lesz, vagy ha nem szép hát legalább ágis, meg annyival használhatóbb a rendszer, mint az előzőnél... Dehát szerettem az előző blogomat! Szép színesben lehetett írni mert jól állt a sablonnak, különben is, majdnem négy évem van a lapjain... Persze, és? Nem akarod elhanyagolni ettől még, nem?

Nem tudom. Negyedik éve írom az előző blogomat, és igazán szeretem. De azt nem tehetem közszemlére, abban személyesebb dolgok vannak, néhány jóbarát ismeri, meg persze én (ami elég fontos körülmény, amúgy tudom, hogy nyilvánvaló). Viszont mégis került bele pár olyan bejegyzés az évek alatt, amiket szívesen kikiabáltam volna a nagyvilágnak, ha ahhoz nem kellett volna feltétlenül megmutatnom a többit. És közben azt is sokáig figyeltem csendesen, hogy a többiek lelkesen mutogatják a saját blogjukat, biztosan okosabbak nálam és nem írnak le olyasmiket, de azért nem mindig volt könnyű lenyelni, hogy "héé, olyanom nekem is van!". Úgyhogy ezek volnának az indítékaim a teljesség igényének teljes hiányában.

És a jövő? Úgy látszik, ma nem tudok meglepetéseket okozni, az a helyzet, hogy ezt sem tudom. Egyelőre egy aprócska válogatást pakoltam át ide a másik blog elmúlt éveiből, annyira kevés, hogy ennyit talán még elolvasnak páran, és ízelítőnek megteszi. Aztán... A régi biztosan marad, oda mennek az igazán nagyon rólam szóló, barátoknak meg magamnak kiírandók, azt nem tudnám eltüntetni, úgyhogy azok páran, akik ismerik, nézzenek még rá, ha kedvük tartja. Ide meg jönnek a (kicsivel) publikusabbak, gondolom. Vagy nem. Még sosem volt egyszerre két blogom, kiderül majd, hogy mit kezdek vele.

És ha már itt tartunk, most leginkább az immunológiával kezdek valamit végre, különben rendesen meg fogom járni. Úgyhogy alighanem ez voltam mára...

U.i.: Csak még egyszer, mert tapasztalatból attól tartok, nem árt: nézzétek meg az előző bejegyzéseknél a dátumokat!! A legelsőt, amit elküldtem, például 2008-ban írtam, 16 évesen, és ez azért nem elhanyagolható körülmény...