a szeretet ünnepe

Mondjuk azok után, hogy ma elmentem egy szuperjót utókarácsonyozni Mircsiékkel, talán furcsán jön le arra hivatkozni, hogy mennyire mikrobiológiát tanulok már két napja és azért nem írok, de mondjuk tényleg próbálkoztam (és nem javított volna a helyzeten talán, ha még blogolással is húzom az időt). De azért csak nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy milyen hatalmas csodákra képesek egyesek karácsony napján.

Nem szeretnék részletekbe bocsátkozni, de azt el szeretném mondani, hogy aki ezt nem látta vagy nem vett benne részt még soha, az nem is tudhatja, mit jelent igazából a "szeretet ünnepe". Hogy milyen az a szavakba nem önthető látvány, amikor az egyik szervező kislánya egy vele egyidős hajléktalan kislánnyal kergetőzik nevetve. Hogy az utcák, aluljárók hontalan lakóit olyan gyönyörű terített asztal várja, amilyet sok étterem is megirigyelhetne, Székely János püspök atya pedig egy asztalhoz ül, együtt eszik és beszélget velük, miközben mi felszolgáljuk nekik az ételt. Hogy bemutatkozunk az egyiküknek, tizenegy testvére van és ő a "családfenntartó", egy másodperc alatt megmondja, mikor van a névnapom, sőt, azt is kiszámolja abban a pillanatban, hogy hétfőre fog majd esni (kétszer magyarázza el nekem, mire végre le tudom követni a logikáját), Katinak két lehetőséget is felajánl, mindkét Katalin napot fejből tudja az évben. A másik meg a saját versét mondja, olyan hangja van, hogy ha rádióban hallanám vagy szinkronhangként, örökké tudnám hallgatni, így meg a könnyem potyog. Hogy kényelmes dolog azt hinni, hogy mind alkoholisták és megérdemlik a sorsukat, pedig hányan vannak, akik egyáltalán nem.

És legyen bármilyen népszerűtlen is ez a kijelentés, szerettem volna mindenkit, aki szerint rettenetes helyzetben van az ország, így meg úgy nő a szegénység és ellehetetlenedik annyi ember sorsa, mindenféle oldaliságtól függetlenül ott látni ezen a karácsonyon az asztal körül, az adományaikkal a fa alatt. Sajnálom, de én ebben hiszek, nem a politikában.

U.i.: A Szent Egyed közösségről, meg van nekik honlapjuk is, még nem annyira jöttem rá, hogy mit linkeljek ide, de ezekből lejön talán, hogy kik ők...

megszületett

Nagyon szeretem ezt a kis szöveget, és mikor máskor lehetne ennél aktuálisabb? Emlékszem, mikor legelőször hallottam, az első, ami megmaradt a fejemben, és ott cseng azóta is, az volt, hogy "egyszerűségben születtem, hogy te se légy bonyolult"... Ez nekem nem megy könnyen, de minden sora legalább ennyire megszívlelendő. Úgyhogy én ezzel szeretnék áldott, boldog karácsonyt kívánni mindenkinek! És vele azt, hogy mindenkinek jusson legalább egy olyan pillanat ebben a pár napban, amikor, talán a szemét is becsukva, megláthatja a karácsonyi ragyogás mögött a lényeget... Nem is mindig olyan könnyű az, azt hiszem.

Lambert Noben: Miért születtem úgy, ahogy születtem?

Ezt mondja Jézus:
Mezítelenül születtem, hogy le tudj mondani önmagadról.
Szegényen születtem, hogy megtalálhasd Bennem a gazdagságot.
Kicsinek születtem, hogy te se akarj uralkodni másokon.
Istállóban születtem, hogy megtanulj tisztelni minden helyet.
Ijesztően gyengének születtem, hogy te soha se félj Tőlem.
Fegyver nélkül születtem, hogy bízhass jóságomban.
Szeretetből születtem, hogy soha se kételkedj szeretetemben.
Éjnek idején születtem, hogy elhidd: minden földi valóságot képes vagyok megvilágosítani.
Emberként születtem, hogy sohasem szégyelld magad azért, ami vagy.
Mária fiaként születtem, hogy neked is legyen édesanyád.
József fogadott fiaként születtem, hogy megértsd: az igazi apa az, aki védelmet és szeretetet ad.
Egyszerűségben születtem, hogy te se légy bonyolult.
Megalázottan születtem, hogy képes légy fölülmúlni magadban a kevélységet.
Elrejtve születtem, hogy képes légy elkerülni minden önmutogatást.
Gyermekként születtem, hogy megtanuld te is gyermekien nyíltnak, bizalommal telinek maradni.

Teérted születtem, hogy mindnyájan együtt térhessünk vissza az Atya házába.

(Egyébként elvileg holnap megyek "meghívni egy szegényt egy karácsonyi ebédre", nem nagyon tudom, hogy milyen lesz, de valahogy azt remélem, hogy ez talán közelebb visz az igazi karácsonyhoz... Kiderül majd.)

most ilyenek lettünk

Ez csak egy ilyen gyors megnyugtatás, hogy mindenki jó helyen jár, csak már kezdett nagyon zavarni a zöld mező és a kinti világ közötti jókora ellentmondás... Pedig tetszett az a háttér, tavasszal talán olyan lesz megint, nagyon "szélborzoltás" volt, de főleg az utolsó bejegyzésem mögött annyira furcsán nézett ki, nem is tette talán eléggé átadhatóvá, amit át akartam adni, és ez megadta az utolsó lökést. Egyébként szerintem szép lett így is, én örülök neki :) (Nem az én érdemem, nagyon ügyes ez a blogspot, az én teljes hozzánemértésemmel is lehet ilyeneket alkotni, minden megvan hozzá, csak össze kell válogatni egy icipicit, de ezt is majdnem teljesen magától csinálta. Ja és aki nem olvasta még az ez előttit, az most megteheti, sőt, esetleg az is, aki még olyan zölden olvasta, mert így talán könnyebben "átélhető".)

őrizd meg

Miért akarom annyira kimondani a csendet? Hiszen pont az teszi olyan hatalmassá, hogy kimondhatatlan, mint ahogy minden, ami most bennem van, az. Olyan csend, amiben több dolog van, mint a világ összes szavában együttvéve. Csend, titkok, egy hófehér téli táj, ahol a semmit sem tudok és a mindent sejtek határos egymással. Hatalmas csendben a csend hatalma. Beszélni szeretnék róla, de nem tudok beszélni arról, ami kimondhatatlan.

Ilyenkor kell elindulni, és nyakamba venni a várost, egyedül. Mindjárt megyek is.

kis boldog

Anya: "Láttam rajtad tegnap, mikor megjöttél. Olyan kis boldog voltál."

Én annyira el sem tudom képzelni, hogy bírják azok az életet, akiknek nincs ilyenjük? Hogy fogjuk egymás kezét a Miatyánk alatt a gyertyafényben-narancsillatban, és érzem, hogy csordultig telik a szívem, ha nem vigyázok, még ki is csöppen valami a szememen keresztül... Hogy az van bennem tetőtől talpig, hogy hála, hála, hála Neked, hogy itt lehetek, velük... És Böbe olvas, ajándékozunk, Roland gitározik, nevetünk, játszunk. Végre nem a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa összehasonlításán töröm a fejemet, hanem azon, hogy hány cetlit kell írnom, és hogy lesz-e elég helyem körbejárkálni az asztal körül, vagy például azt a tányért ott odébb kéne tenni, mielőtt a földön landol. (Ja igen, mert azért az sem mindegy, hogy előtte még levizsgáztam patológiából, Jóisten segítségével, négyesre.)

Amúgy még mindig félelmetes, hogy milyen Anyukám van. Megint megmondta a "tutit", mármint nem csak azt, amit az elején írtam, hanem sokkal-sokkal többet. Szeretnék egyszer majd csak fele olyan bölcs és jóságos és fantasztikus lenni, mint ő.

U.i.: If you give a little love, you can get a little love of your own :) Egyébként, ha az élet értelmét kérdezné valaki, szerintem ez az. Hittel is és hit nélkül is, mindenképp (persze hittel azért sokkal jobb). Mindegy, ki mit gondol arról, hogy hogyan, miért pottyantunk ide, ha már itt vagyunk, legalább próbáljuk kicsit könnyíteni egymás számára az ittlétet. "Egyikünk sem él önmagának, mindannyian másokért vagyunk.", mondta Nazianzi Szent Gergely, akiről amúgy semmit nem tudok sajnos, de ezt a mondását nagyon-nagyon szeretem.

csak úgy

Csak mert vicces ez a vizsgaidőszakos időszámítás, hogy van a "kávé előtt" meg a "kávé után".

Biztos lenne még más is, de ez most elég lesz.

bonyodalom

"Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges." /Lk 10, 41-42/ 

Lehet, hogy az élet egyszerű is lehetne, ha nem bonyolítanám túl? (Lehet, hogy ezt nem kérdezni kellene, hanem megtenni?)

U.i.: Megtudtam, hogy Marokkóban Black Peter-nek hívják a Mikulást. Érti ezt valaki?? :) Tudom, a google biztosan, majd intézkedem. (És ha már itt tartunk, a csütörtök legjobb része a roratén kívül a narancsok és a csoporttársaim arca volt, akiknek vittem a csokimból, mert sejtettem, hogy a kollégiumokba és egyetemista albérletekbe valamiért nem talál oda a Mikulás. Hm, szóval ilyen egyszerű?...)

U.i.2: Öcsizene és jó. :) (Pedig nem is hallgatok ilyesmit mostanában. Kivéve ezt.)

hull a pelyhes

Tegnap majdnem írtam egy nyafibejegyzést, mert reggel azzal az érzéssel ébredtem, hogy akkor én most szépen összegömbölyödöm, a fejemre húzom a takarót és ott is maradok, aztán ráadásul még a hó sem volt hajlandó leesni ott, ahol én jártam. De örülök, hogy nem írtam, mára sokkal jobb lett minden. Végre én is találkoztam az idei hóval (ki is szaladtunk vigyorogni Eszterrel és Dórival rögtön, még a "hógolyózás" sem maradt el), megírtuk a kórtan demót (kicsit haragszom magamra, ez még egy picivel több erőfeszítéssel ötös is lehetett volna, hát így nem lesz az), és még "hagyományos kínai orvoslás alapjai"-ból is levizsgáztunk (és lett egy hibánk, hát miezmár, persze nyilván nem gondolom komolyan), úgyhogy már csak a patosz szervdemó van hátra, aztán meg lehet a vizsgákra tanulni (milyen remekül hangzik). Az meg azért jó esett, mikor este Egri Laci (khm, Dr. Egri László főorvos úr...) azt mondta, hogy jók voltak a kérdések, én mindig nagyon butának éreztem magam, mikor elkezdett róluk beszélni, mondjuk furcsa is lenne, ha hozzá képest mást éreznék. Egyébként azt hiszem, ő is egy kicsit az az ember, aki egész biztosan pont az ellenkező irányból közelít meg mindent, mint én, de ettől még nincsenek szavak arra, hogy mennyire felnézek rá.

Nem tudom, hogy mi mást mondhatnék most. A Ferenciek tere közelében levő Bencés (könyves)bolt szuperjó hely, csütörtökön megyünk rorate-ra (adventi hajnali mise) a narancsokkal, és - tudom, beakadt a szalag - ma havas lett a kabátom, a hajam, a csizmám, sőt, még a szempillám is, úgyhogy pillanatnyilag a helyén áll a világ rendje.