Tegnap majdnem írtam egy nyafibejegyzést, mert reggel azzal az érzéssel ébredtem, hogy akkor én most szépen összegömbölyödöm, a fejemre húzom a takarót és ott is maradok, aztán ráadásul még a hó sem volt hajlandó leesni ott, ahol én jártam. De örülök, hogy nem írtam, mára sokkal jobb lett minden. Végre én is találkoztam az idei hóval (ki is szaladtunk vigyorogni Eszterrel és Dórival rögtön, még a "hógolyózás" sem maradt el), megírtuk a kórtan demót (kicsit haragszom magamra, ez még egy picivel több erőfeszítéssel ötös is lehetett volna, hát így nem lesz az), és még "hagyományos kínai orvoslás alapjai"-ból is levizsgáztunk (és lett egy hibánk, hát miezmár, persze nyilván nem gondolom komolyan), úgyhogy már csak a patosz szervdemó van hátra, aztán meg lehet a vizsgákra tanulni (milyen remekül hangzik). Az meg azért jó esett, mikor este Egri Laci (khm, Dr. Egri László főorvos úr...) azt mondta, hogy jók voltak a kérdések, én mindig nagyon butának éreztem magam, mikor elkezdett róluk beszélni, mondjuk furcsa is lenne, ha hozzá képest mást éreznék. Egyébként azt hiszem, ő is egy kicsit az az ember, aki egész biztosan pont az ellenkező irányból közelít meg mindent, mint én, de ettől még nincsenek szavak arra, hogy mennyire felnézek rá.
Nem tudom, hogy mi mást mondhatnék most. A Ferenciek tere közelében levő Bencés (könyves)bolt szuperjó hely, csütörtökön megyünk rorate-ra (adventi hajnali mise) a narancsokkal, és - tudom, beakadt a szalag - ma havas lett a kabátom, a hajam, a csizmám, sőt, még a szempillám is, úgyhogy pillanatnyilag a helyén áll a világ rendje.
Nálunk, a suli környékén (meg úgy általában, amikor a vonat elhagyja Pestet), az ember havon meg ködön mást nem nagyon lát. Nincs ezzel különösebb bajom (csak nagyon hideg van, brrr), csak kicsit furcsa a szürke betondzsungelből a fehér télbe "utazni" :) Reggel én is mindig így érzek. Még egy kicsit hadd maradjak még... De, ahogy a dal is mondja: "A vonat nem vár" :)
VálaszTörlés