Miért akarom annyira kimondani a csendet? Hiszen pont az teszi olyan hatalmassá, hogy kimondhatatlan, mint ahogy minden, ami most bennem van, az. Olyan csend, amiben több dolog van, mint a világ összes szavában együttvéve. Csend, titkok, egy hófehér téli táj, ahol a semmit sem tudok és a mindent sejtek határos egymással. Hatalmas csendben a csend hatalma. Beszélni szeretnék róla, de nem tudok beszélni arról, ami kimondhatatlan.
Ilyenkor kell elindulni, és nyakamba venni a várost, egyedül. Mindjárt megyek is.
Akkor csak csendesen jegyezném meg: nagyon tetszett :)
VálaszTörlésPedig már így sokadik elolvasásra egyre jobban kezdett az az érzésem lenni, hogy nem adja át igazán, ami bennem volt... De akkor talán egy kicsit mégis?
TörlésHatározottan :)
Törlés