2013. január 11., péntek

egy klasszikus

Mert ennél úgysem leszek okosabb, és már régen nem tudok többet mondani. Kivéve talán még valamit, kiegészítésnek e mellé, de azt jobb, ha nem (kicsit kár, mert meglepően frappáns lenne amúgy).

Reményik Sándor:
A szőnyeg visszája

Kétségbe esem sokszor én is
A világon és magamon,
Gondolva, aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.

De aztán balzsamként megenyhít
Egy drága testvér halk szava,
Ki, míg itt járt, föld angyala volt
S most már a mennynek angyala.

A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha, legszebb perceinkben,
A színéből is valamit.

U.i.: Éjszaka többek között azt álmodtam, hogy véletlenül letörtem két kilincset egy-egy ajtóról, és nagyon rosszul éreztem magam. Egy kis utánagondolással, eléggé beszédes, azt hiszem.

2 megjegyzés:

  1. Legközelebb, amikor ilyet álmodsz, jussanak eszedbe "bölcs" szavaim: meg lehet őket javítani :) Tudom, hogy nem ez a lényeg, de nem szeretném, hogy álmodban félj meg aggódj :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De édes vagy :)) Hát, remélem, hogy tényleg megjavulnak...

      Törlés