ideje már

Igyekszem visszatérni... Visszarázódni, visszaszokni. Ideje végre.

Nem szoktam ilyen nagy szüneteket tartani, és még ennél jóval kevesebb után is olyan nehéz tud lenni az újrakezdés. Nagyon sűrű volt, és még mindig az az életem, amivel persze semmi baj nincs, de ilyenkor aztán csak annál nehezebb az írás. Most hadarjam el gyorsan, hogy mi minden történt? A "leányságomat" a vitorlástáborban, hogy a horvát Sibenik belépett életem kedvenc helyei közé, ahová mindenképpen vissza kellene menni, aztán az elmondhatatlan Kárpátalját (Nagybocskót) a táborral, a gyerkőcökkel (Adikával, Antikával, Stellával, Miros-szal, Vityával, Romanával, Nórikával, Karolinával, Sanyival, Tamással, Balázzsal, Józsival, Jurával, Pistivel és a többiekkel), Jutka nénivel, Miki bácsival, Vali nénivel, az óvodával és mindennel, aztán a narancstábort a drága kiscsoportom minden drága tagjával? Ez már nem megy így. Ilyenkor olyan tanácstalan vagyok.

Egyébként holnap költözöm. Emivel lakótársak leszünk. Kíváncsian várom a kalandot :) Még biztosan szokni fogom egy ideig, hogy mostantól magamra kell majd gondot viselnem. De hát eljött az ideje ennek is. Az egyetemen demonstrátor leszek és remélhetőleg meglesz a tdk-témám is, közben az mkk-ban átvettem Verustól a narancsok vezetését Réka mellett... Csupa-csupa változás.

De az jó.

Talán elég ennyi indításnak, hogy később könnyebb legyen folytatni. (Bár hogy mire lesz időm így költözésestül mindenestül, meg hogy péntektől meg mkk-s vezetőségi hétvége... Azért igyekszem majd.)