aktuális

Zelk Zoltán:
Rövid téli vers

Legyen végre kikelet,
mert különben kikelek
magamból.

Pedig ma már egész jól indult, mondjuk ez a napsütéses-szerintemkizárthogymínuszfoklegyen-hóesés a Kálvinon meg a Móriczon meg a házunk előtt (miközben Gyömbér, a szomszéd kutyus összenyalogatta a térdemet, amit akkor vettem észre, mikor már átázott a harisnyám) nem volt semmi. De most, hogy a napsütés (itt legalábbis) nem maradt meg, a hó viszont annál inkább... Nem akarok igazságtalan lenni, tényleg nagyon szép, de mégis, én már nem tudok nem a tavaszra szavazni.

Amúgy bocsánat a hanyagolásért, most kenhetném arra, hogy egész múlt héten beteg voltam és még mindig nem vagyok teljesen jól, de az igazi indok inkább volt az, hogy nem tudtam, mit írjak. Valahogy semmi nem akadt, ami kiblogolható lett volna. De igyekszem összeszedni magam (aminek az első lépéseként menni kéne tanulni). Bár igazából úgyis tudom, hogy ehelyett szét fogok esni ha tényleg megjön a tavasz, a tavaszt nem olyannak találták ki, hogy attól az ember összeszedje magát, sőt. (Egyébként most megint elállt a hó és kisütött a nap, úgy tűnik, nehezen megy nekik ez a megegyezés ma. De azt hiszem, nekem meg lassan ideje felfüggesztenem ezt az időjárás jelentést, és áttérnem a máj és az epeutak patológiájára.)