ÖNN

Azaz Ötödik Narancs Napok, és ha valaki még így sem értené, mkk-s kiscsoportos hétvége. Az ilyesmikről én impulzusokat, pillanatok hozok haza mindig, olyasmiket, mint egy esti játék, egy éneklés-gitározás, egy ölelés, egy mosogatás, egy csend, életem első biliárdozása, egy mese (vagy ezúttal több is). Hogy mondjak ennél érthetetlenebbeket, egy két méteres tacskó, egy köldök, egy evőverseny, "cicák a kanapén", Néró, a tüsik Vackorvégről és a nevetés hazafelé a metrón. De most legeslegfőképpen az imaóra, amiből két dolgot osztanék itt meg. Mert Szent Ágoston mondta jól, "nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Benned."

Egy: egy vers.

Reményik Sándor:
Minden jól van

Azt akarod, hogy kilépjek magamból.
Hát jól van, most kilépek.
Vallom veled, hogy nem hiába élek.
Vallom, hogy irgalom a kegyetlenség
És áldás az átok
Kell, hogy a termő magot földbe vessék,
És néha vérrel és szennyel befessék
A rejtett Cél felé futó világot.

Vallom veled, hogy minden, minden jól van,
Bár gályapadhoz láncolt rab vagyok
A végtelenbe lendülő hajóban.
Vallom veled, hogy minden, minden jól van.
Akkor is, ha én nem érzem, nem látom, -
Hogy minden egész, - minden összefügg,
És rab-voltomban van a szabadságom,
Erőm az erőtelenségben,
A betegségemben a gyógyulásom.
A rossz is, amit gonosz szándék nélkül,
A vétek is, amit itt elkövettem,
Kristállyá érik messze valahol:
Vallom, lélekben, testben megtörötten.
Vallom, vallom veled mindezeket,
Mert szépek és mert lehetetlenek, -
S szeretném lehajtani fejemet
Világfeletti gondolataid
Kőszikláira, mint puha párnákra...

Hallod, hallod? igent mormol reá
S áment dörög a tenger orgonája.

És kettő: egy zene. (Lehet, hogy átélhetőbb a videó nélkül, akár csukott szemmel. Mindenesetre ez talán a legszebb gitáros ének, de legalábbis most nekem ez a lehető legfontosabb és a lehető legtöbb.)