Annyi minden van bennem, és ebből a töredéknek ha van ahhoz köze, hogy holnap megválunk egymástól a torokmanduláimmal. Azért belenéztem a tükörbe tátott szájjal és elbúcsúztam tőlük, végülis 21 évet töltöttünk együtt jóban-rosszban (ezt nem kéne ragozni, mindjárt meghatódom... :).
Viszont valahogyan muszáj leszek legyőzni a késztetést, hogy részletezzem a többit, mert a tervek szerint már régen aludnom kéne. Úgyhogy csak annyit most gyorsan és pillanatok alatt, hogy nem akármilyen mozgalmas héten vagyok túl, három demó (orvosis zh, de az egyik közülük szóbeli), egy elképesztően varázslatos Böjte Csaba előadás kedden a kbk-ban, és rengeteg hála, mert hihetetlen érzés, hogy így lehet számítani rájuk, amit sokáig tudnék mondani, de most nem. És szintén ki ne hagyjam, Rókám pedig jön meglátogatni egy hét múlva, neki sem kevésbé köszönöm már így előre :)
A holnap pedig nem aggaszt nagyon, végre nem rajtam fognak múlni a dolgok (ezen a héten az első ilyen esemény a demók, a keddi előadás - jó, abban kisebb szerepem volt - , és a ma esti szervezkedés után), hanem a Jóistenen, ami azért jóval biztonságosabb. Persze talán holnap nem leszek ennyire nagy legény (hm, leány), biztosan az is benne van, hogy ennyi minden közepette kevés időm volt ezen rágódni. "De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét?" , olvashatjuk a Lukács evangéliumában (12,25), úgyhogy talán jól is van így. Tudja a mi Atyánk, hogy mire van szükségünk.
Én is köszönöm :) Már nagyon várom!!! :) <3
VálaszTörlés